Oldalsáv

4. ipari forradalom

2018. május 17. | Zöld átalakulási folyamatok a foglalkoztatás világában

Zöld átalakulás – szabadság és biztonság bizonytalan időkben

Bizonytalan és gyorsan változó időkben élünk. A változás ökológiai előidézőjét – a klímaváltozást – a gazdaság oldaláról is katalizátorok kísérik. A folyamatos társadalmi-ökológiai átalakulás, a növekedésre épülő üzemanyag-alapú civilizációs modell és a bomlasztó technológiák mind a 4. ipari forradalomhoz vezethetnek.

Ezek a technológiák nem csak a dolgok előállításának módját változtatják meg, hanem a munkaerőpiac, a munkaerő hozzáférhetőségének és megszervezésének gyökeres változásához is vezetnek, és megkérdőjelezik a nemzeti jóléti államok jelenlegi, stabil és helyi munkahelyeken alapuló teljes foglalkoztatásra épülő társadalombiztosítási rendszerét.

A társadalmi-ökológiai átalakulás és az ipari forradalom fogalmai segítségével megragadhatjuk azokat a radikális társadalmi kihívásokat, amelyek felé haladunk. Gazdaságunkat, munkaerőpiacunkat és jóléti államunkat a változó és dinamikus világhoz kell igazítanunk.
Ehhez sokat tanulhatunk a Polányi Károly-féle elemzésből, mely az 1. ipari forradalmat tanulmányozta. Fontos könyvében, A nagy átalakulásban Polányi elemzési keretet dolgozott ki a mélyreható társadalmi változások megismeréséhez, melyek forradalomhoz vezettek a társadalom más rétegeiben: a lakhelyünk változása terén (inkább városban élünk már, mint vidéken és falvakban) és abban is, hogy milyen munkával tartjuk fenn családunkat (inkább gyárban dolgozunk, mint a földeken). Ezen analógia alapján a digitalizáció ugyanilyen átfogó változásokat idézhet elő - és már idézett elő - mai világunkban, elindítva ezzel egy kopernikuszi forradalmat.

Az ipari forradalom lehetővé teszi, hogy a piaci erők – az új technológiákat, de az új termelési módokhoz kapcsolódó erőviszonyokat is használva – kibújjanak a meglévő szabályozások alól és szétszakítsák az alapvető társadalmi kötelékeket. Az első mozdulatot mindig követi egy másik is, a társadalmi szövetet megvédeni akaró emberek és szervezetek mozgása, melyek így igyekeznek ellensúlyozni a piaci erőket és kifejleszteni a szabályozás új módjait.

Ez a második mozgás azonban, ahogy a történelem tanítja, két különböző kormányzati választ tartalmaz: demokratikusat és fasisztát. Ha a demokratikus válasz érvényesülését szeretnénk elérni, újfajta biztonságra kell törekednünk a demokratikus szabályozás új, erős formáinak kifejlesztésével, hogy az új ipari gazdaság ismét beilleszkedjen a demokratikus társadalomba.

Ha ezt a gondolatmenetet a jelenlegi helyzetre alkalmazzuk, sok hasonlóság mutatkozik.

A digitális munkásosztály és a crowdsourcing (feladatok kiszervezése a világháló segítségével)

Egyrészt az új technológiák gyökeresen megváltoztatják a munka szervezését és szabályozását. A digitális munkások új, növekvő osztálya egyre kevésbé dolgozik egy vállalatnak teljes munkaidős és stabil, napi 8 órás állásban. Egyre több cég nem dolgozókat, hanem clickworker-eket, azaz kattintásmunkásokat keres, így ezeknek a munkavállalóknak az interneten kell versenyezniük az egész világgal (kis) megbízásokért. Ez a jelenség veszélyezteti a munkaidő, a minimálbér, a betegszabadság, a nyugdíj és hasonló munkavállalói jogok szabályozását és garanciáját, valamint ez lehet az egyik előidézője a középosztály lecsúszásának is.

Másrészt viszont az informális szabályozás új formáinak elemeit látjuk kibontakozni, ahol a kattintásmunkásoknak például lehetőségük van értékelni a világhálón állásokat hirdető on-line vállalatokat, így befolyásolva azok megtartó erejét.

Új, monopolhelyzetbe kerülő vállalatok kevesebb alkalmazottal és több nyereséggel

A digitalizálás és az automatizálás következtében új, monopolhelyzetre törekvő globális vállalatok felbukkanását tapasztaljuk, melyek óriási forgalmat bonyolítanak viszonylag kevés alkalmazottal. Néhány ilyen, mint például a Magyarországról nemrég kitiltott Uber vagy Airbnb szándékosan nem vesz tudomást a nemzeti szabályozásról és minden eszközt felhasznál az adófizetés elkerülése érdekében. Az ilyen fejlődés viszont ahhoz vezet, hogy a lakosság egyre kevésbé bízik saját kormányában, mert az nem képes megfelelő megoldást találni az újonnan előállt helyzetekre.

Hogyan adhatunk demokratikus választ ezekre a kihívásokra? Milyen új szabályozási formák ágyazhatók be az új gazdasági rendszerekbe?

Szinte magától adódik, hogy mivel globális kihívásokkal kell megbirkóznunk, az Európai Unió szintjén kell az új szabályozás nagy részét kell kidolgozni, folyamatosan egyeztetve a nemzeti kormányokkal. Itt elsősorban a munkaerőpiac új szakpolitikai vonatkozásaira és szabályozásaira, a pénzügyi irányításra és egy fenntartható szociális ellátásra kell megoldást találni. Ez összefügg a gondoskodó gazdaság fontosságával és a vegyes munkavégzés új formáival is.